Hagyaték és emlékesemények

A projekt középpontjában Kozma Péter (1961–2023) fényfestő, partiszervező és folyamatosan kísérletező alkotó hagyatéka áll – de a frankhegyi történet nem érthető meg Berkes Dorka nélkül. A ’90-es években a technot és a köztéri vetítést nem egyszerűen eseményként kezelték, hanem gondolkodási térként: a zene, a fény és a közösség együtt hozott létre egy saját világot.

Dorka kézzel festette az üveglapokat, Péter pedig vetítéssel mozgásba hozta a képeket. Így született meg a Raypainting: nem technikai trükk, hanem élő, lélegző fénytér. A kezdeti dia- és írásvetítős kísérletekből később nagyléptékű vetítések lettek, amelyekkel Európa-szerte felléptek. Frankhegyen a fény nem háttér volt, hanem jelenlét – ugyanúgy része az estének, mint a zene vagy a tánc.

A Kozma Archívum célja, hogy ezt az anyagot megőrizze és hozzáférhetővé tegye, de nem vitrinekbe zárva: inkább úgy, mint egy működő rendszert, amihez hozzá lehet nyúlni, amit újra lehet olvasni és újra lehet aktiválni.

A Frankhegyi archív installáció a legendás partik és korai köztéri vetítések világát idézi meg fotók, videók és nyomtatott anyagok segítségével.

Mikor lesz egy parti emlékezetéből kulturális örökség? A Pécsi Tudományegyetem Intermédia Tanszékével közös munka az archívumot nem lezárt múltként, hanem élő, kutatható és újraértelmezhető anyagként mutatja meg.

Változtatás nélkül; az oldalon a szöveg magyarul és angolul is olvasható.

Egy turbinát meghajtó gőz erejével zajlik a klubszezon, aminek tradíciója Magyarországon is a 90-es évekre nyúlik vissza. A PARTY ARCHIVE RESEARCH GROUP emlékgyűjtő - de nem hagyományos - kiállítása ezt az izgalmas múltat tárta fel [2024] augusztus végi eseményükön: az erőmű alkatrészraktárában a korai partiszcéna kakofóniája öltött testet, emlékekkel, plakátokkal, vizualizációkkal, és egy bárki által kiegészíthető táblával, ami rögzítette a legfontosabb mérföldköveket Király Tamás divattervező első acid partijának tartott házibulijától a Frankhegyen, a Katlanon, Kultiplexen át a citadellás jungle estekig és a halásztelki goa táncokig.

Kozma Péter elévülhetetlen szerepet játszott a hazai fényfestő színtér kialakulásában. Svájcban született, értelmiségi szülei ötvenhatos menekültként telepedtek le Zürich közelében. Péter a nyolcvanas években mégis magyar sí válogatott tagja lett, részt vett a szarajevói olimpián is. 1985-ben Budapestre költözött, előbb a Műegyetem, majd az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett; tanárai Pásztor Erika Katalina és Szirtes János, illetve Maurer Dóra.

1987-ben vásárolta meg a budai Frankhegyen azt a telket, amelyet a kilencvenes években éledező partikultúra emblematikus helyszíneként tartanak számon. A környezet közösségi, biotóp átformálása mellett nagy szerep jutott az esti vetítéseknek: kezdetben dia- és írásvetítőkkel, majd az osztrák gyártású Pani projektorokkal hatalmas felületeket varázsolnak át fénnyel. Péter alapvetően kooperációban dolgozott: alkotótársa, Berkes Dóra mellett még jónéhány, ma is aktív művész dolgozott vele együtt a frankhegyi események művészeti megformálásában.

A kilencvenes évek végére a vetítések önállósodtak, új helyszínek, terek, épületek jelentették a kihívást. A később Dóra védjegyeként bejegyzett raypainting hatalmas felületek bevetítését jelentette: a talajszinttől kezdve a fákon, épületeken át a teljes környezet vetített átalakítását. Míg Péter a helyszínek megtalálásában, az események szervezésében és technikai kivitelezésében volt aktív, Dóra a vetítések alapját képező, kézzel festett üveglemezeket készítette – sajátos szimbiózisban alkottak. Néhány fontosabb közös projektjük: Zürich 1996, 2000; Colombier, 1999; St. Moritz 1998, 2000; Crissier 1998, Berlin 1999, 2001; Budapest: Műjégpálya, 1999, Matáv székház, 2001, Millenáris, 2004, Berlin 2006.

A kétezres évek közepétől külön utakat jártak, Péter önállóan vállalt óriási projekteket. Csak az egyik legnagyobbat említve: a 2006-os esseni vetítése 40.000 négyzetméternyi felületet fedett le, hét napon át naponta megújuló tematikával. További munkái: Varsó 2006; Budapest: Teve utca 2006, Róth Miksa Múzeum 2006, Művészetek Palotája 2006, Komáromi erőd 2006, Vajdahunyad vára 2007, mcity – Magyar Tudományos Akadémia 2007; Duisburg 2006; Essen 2006; Bécs 2006, Zürich 2007, Helsinki 2008, Eindhoven 2010.

Az évtized végére Péter visszavonult a fényművészeti alkotásoktól, egyre inkább a szomatika és a szellemi-spiritualitás világ vonzotta.

Jelen kiállítással Kozma Péter még feldolgozatlan hagyatékára kívánjuk ráirányítani a figyelmet.

Változtatás nélkül.

Az itt látható kiállítás Kozma Péter emlékére jött létre. A szervezők, Kruczler Móni és Somogyi Endre célja az volt, hogy felidézzék barátjuk, Péter személyét és tevékenységét, mert úgy hiszik, ez az életút a tágabb közösség számára is nagy hatású volt és példaértékű lehet.

Péter a hatvanas évek elején Svájcban született. Szülei magyar emigránsok voltak, pályafutása sportolóként indult, versenyszerűen síelt. A magyar sporttal az 1980-as évektől alakult ki kapcsolata, ennek eredményeként már kettős állampolgárként, magyar színekben indult az 1984-es szaravejói olimpián. 1985-ben Budapestre költözött, miközben a síelés, a futás, a vitorlázás mellett más extrém sportok felé fordult, snowboardozott, szörfözött. Felvették az Műegyetemre, majd az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol tanárai a magyar képzőművészeti élet két meghatározó alakjai voltak. Érdeklődése ekkor a sport mellett egyre inkább a kultúra és a képzőművészet felé fordult, aktív tagja lett a budapesti underground művészköröknek.

A család 1987-ben vásárolta meg az első frankhegyi telket, amit Péter valószínűleg terepfutás közben fedezhetett fel, ahol később, a kilencvenes években elhíresült technopartik és összművészeti események zajlottak.

Budapesten ekkor az acid vagy technopartik már eléggé pörögtek, és kialakult egy erős és összetartó szubkultúra, akik az X-lab, a Viking-klub, a Olaf Palme-ház, a Kultiplex, az Orczy-kert béli vagy a törökbálinti bulikban úgy táncolt együtt, ahogy nyolcezer éve nem táncolt. E buliknak valódi sámánisztikus hangulatot adtak az X-labhoz kapcsolódó Psyche Masquerade performanszcsapat jelmezes előadásai, melyek szinte egész éjszaka zajlottak. Budapest legkultikusabb helyét, a Fiatal Művészek Klubját is említeni kell, ami a hetvenes évek óta a progresszív értelmiségi találkozópontja volt.

Ebbe a dinamikus szcénában robbant be a Frankhegy, és adott olyan élményt, amit máshol nem lehetett megtapasztalni. Egyszerre volt természetművészeti és összművészeti jelenség. Akár egy land-art műként is tekinthetünk arra a hegyoldalt finom beavatkozásokkal letisztító munkára, melyet Péter irányított, és aminek eredményeként létrejött a hegyoldalban laza hálózatot alkotó terek komplexuma, melynek szívében a a fő tánc- és előadótér állt. Az itt előadott DJ-szetteket gyakran kísérték jelmezes-zenés szabad tánc-performanszok.

A látványvilág is rendkívül egyéni volt. A különféle magasságú terepszinteken lévő növényzet szintén része volt az összművészeti alkotásnak, rajtuk zászlók, tértextilek jelentek meg, de szabadon álltak a terepeken a művészbarátok által készített nagyméretű installációk is. Volt bár is. Mindez keretet adott az elképesztő vetítéseknek. Kezdetben Péter dia-és írásvetítővel kísérletezett, majd nagy teljesítményű projektorokkal gigantikus méretű felületeket vetített be. Nem túlzás azt állítani, hogy Péter a technoszcéna katalizátorává vált, szervezett dadaista bulikat a Royal Szállóban, a Hajógyári szigeten, bulikat a törökbálinti Katlanban, a Ruhagyárban. Fontos kiemelni ezek összművészeti jellegét ismét, mert a partikat gyakran underground divatbemutatók terjeszették túl a szokványos buli keretein.

Mindeközben a vetítési kísérleteknek és Berkes Dorkának köszönhetően, aki a vetítések alapját képező üveg lemezeket kézzel festette, később a vetítés önállósult médiaművészeti tevékenységgé vált. Létrejött a raypainting, a fényfestészet a kilencvenes évek végén, ami Európa szerte híressé és keresetté tette a szerzőpárost, éveken át óriási eseményeken vetítettek a legkülönfélébb helyszíneken.

E szerteágazó tevékenységből csak szeleteket tud felvillanati a kiállítás, ami a Kozma-hagyaték anyagából mutat be válogatást. A kultikus bulikhoz kapcsolódó nyomatatványokat Péter művészbarátai tervezék.

A szervezők mindent elkövettek, hogy a kiállításban szereplő művek szerzőjét kiderítsék és megnevezzék. Amennyiben információval tud szolgálni, kérjük keressen minket.

Változtatás nélkül.