Fényművészet
Kozma Péter fényfestészetét két, egymástól koncepcionálisan elkülönülő korszakra és módszerre osztotta: a Berkes Dórával közös Raypaintingre és a későbbi, önálló és kollektív Light Art Installation projektekre.[1]
Raypainting (Berkes Dórával)
A kézzel festett, 18 × 18 cm-es üveglapokat nagy teljesítményű Pani vetítőkkel vetítették épületekre, hegyoldalakra vagy teljes városrészekre. Kozma felelt a technikai kivitelezésért, a helyszínek kiválasztásáért és a térszervezésért; Berkes Dóra festette az üveglapokat. A cél a „fény költészete” volt: vizuális frottázs és mimikri, amelyben a vetített kép és a hordozó felület együtt új minőséget hoz létre.[1][2]
Saját leírása szerint a 18 × 18 cm-es üveglapokra festés az 1950-es években Bécsből indult, amikor Ludwig Pani és Schneider-Siemssen díszlettervező kifejlesztette vetítőjét; ő ebből a díszlettervezői hagyományból merített, de tágabb térbe emelte. Az installációt előadásnak tekintette, a klasszikus néző–színpad–háttér felosztás nélkül: legalább két vetített sík van, a köztük mozgó nézők pedig szereplővé, testük szinte mozgó vászonná válik.
Bővebben: Raypainting.
Light Art Installation (2006–2010)
A 2000-es évek közepétől érdeklődése a strukturáltabb, elemzőbb megközelítés felé fordult. Eltávolodott a Raypainting „színkavalkádjától”, és az Augmented Space (kiterjesztett tér) fogalmát kutatta: a városi terek elemzését, az építészeti elemek dekonstrukcióját és újraértelmezését. Gyakran dolgozott együtt más vizuális művészekkel, többek között Bordos Zsolttal, Ferenczi Zoltánnal, Hegyi Bélával, Kovács Ivóval és Szabó Norberttel.[1]
A komáromi installációjáról szóló 2006-os szöveg szerint önálló munkáiban a Raypainting festett üveglapjai helyett a digitális képalkotás lehetőségeit vizsgálta.
Vetítései a Pani vetítéstechnikájára épültek. A 2006-os esseni sajtóközlemény 18 vetítőt, 132 000 watt teljesítményt és 1 640 000 lument említ; Kozma tréfásan azt mondta, a Pani a világ legjobb „fényecsetjeit” adja a kezébe.
Visszatérő gondolatok
- A biotóp. Saját szavai szerint gyermekkora óta az önmagukban álló, élő terek foglalkoztatták, és a városban is behatárolt, saját klímájú „biotóp teret” akart létrehozni. A semlegesített kiállítótermet elutasította: szerinte a hétköznapi életnek is a művészet részének kell lennie.
- Lassítás. A 2006-os esseni sajtóközlemény szerint munkája a sebesség és a fogyasztás ellenpontja: Kozma „ent-schleunigen”, azaz lelassítani akarja a világot.
- Város és hálózat. Az m.város (2007) és a Timescan (2008) azt vizsgálta, hogyan változtatta meg a hálózati kultúra a térérzékelésünket.
- Moholy-Nagy. Nagy Mária kurátor Kozma fényfestészetének előzményeit Moholy-Nagy László tér- és fénymodulációs szerkezeteiben látja; a Raypainting-történetek előképként a rayogrammot, Moholy-Nagy fény-tér modulátorát, az orfizmust és Nicolas Schöffer fénymobiljait említik.[2]
Lásd az összes művet és kiállítást.